a Fény lehet sejtté, csonttá,

inakká sűrűsödött az Élet.

Itt napfény minden, aranykert

és aranyalmafák – ki szakíthat

belőle?

És ki éli túl, ha átöleli a Nap?

A tér-idő vászon fölhasad.

A fény nem a Nap fénye, az

arc nem emberi. Nem csak neked

fájdalom: az ő világa se ez:

eddig – gondold el – a Háromszor

Szent Előtt állt!

Vers

hit és imádás

kocka. tér. a téren kívül van

valami, amit a  kéz nem érint.

idő. óramutató és ketyegés,

napok, évek, világok sora:

az óra számlapja mögött már

nem mondjuk: „számlap” vagy „óra”

 se azt: „késett” – idegrendszer, agyvelő

nem ismeri ezt a tartományt,

mégis tudom, hogy létezik.

felszín

a két pólust összekapcsolják:

e világ útja a termékenység,

szülés és újra foganás.

van olyan európai-barna férfi haj,

 melyet megkíván a nő.

 van, aki itt megáll,

 van, aki ezen áthalad.

felszín alatt

a játékos, időtlen lelkek:

nekik nem kell gyermek, mert

már van.

metakommunikáció.

tudás arról, hogy Van.

lehet  lángos vagy mozdulatlan roncs:

 tudod, hogy ő, és eredete isteni.

mély

fülelsz a csöndbe, és

a breviárium lelki barát.

magadban röhögsz: így leírva,

 kimondva giccs, hogy:

„lelki”, „imás”, „örök” és „barát”,

akár kortárs költőknél a „csillag”.

valamit akarsz adni és nem tudsz.

valamit el akarsz fogadni és

elfogadod.

magasság

egyszerű a pénztáros mozdulata:

a kezek, ahogy valaki zsömlét vesz

és valaki -- fizet.

Jézus melletted sétál és tudod.

nevettek. otthon kisúrolod a wc-t –

imádkozol: „észre sem veszed.”