hit és imádás
kocka. tér. a téren kívül van
valami, amit a kéz nem érint.
idő. óramutató és ketyegés,
napok, évek, világok sora:
az óra számlapja mögött már
nem mondjuk: „számlap” vagy „óra”
se azt: „késett” – idegrendszer, agyvelő
nem ismeri ezt a tartományt,
mégis tudom, hogy létezik.
felszín
a két pólust összekapcsolják:
e világ útja a termékenység,
szülés és újra foganás.
van olyan európai-barna férfi haj,
melyet megkíván a nő.
van, aki itt megáll,
van, aki ezen áthalad.
felszín alatt
a játékos, időtlen lelkek:
nekik nem kell gyermek, mert
már van.
metakommunikáció.
tudás arról, hogy Van.
lehet lángos vagy mozdulatlan roncs:
tudod, hogy ő, és eredete isteni.
mély
fülelsz a csöndbe, és
a breviárium lelki barát.
magadban röhögsz: így leírva,
kimondva giccs, hogy:
„lelki”, „imás”, „örök” és „barát”,
akár kortárs költőknél a „csillag”.
valamit akarsz adni és nem tudsz.
valamit el akarsz fogadni és
elfogadod.
magasság
egyszerű a pénztáros mozdulata:
a kezek, ahogy valaki zsömlét vesz
és valaki -- fizet.
Jézus melletted sétál és tudod.
nevettek. otthon kisúrolod a wc-t –
imádkozol: „észre sem veszed.”
