mindentől távolodsz:
az eufória után -- bezárt iskola vagy.
Megkondulnak a testek, téged hívnak:
Mit is akartál?
Kezdetben ölelni, majd imádni –
Vár lehetnél, katedrális.
Erdő, Grimm-mesés: vízesés
kővel, páfránnyal, sellővel.
Mégis hegynek törsz: mint aszkéta, szerelmes
férfi írta1 -- a kegyetlen úton előre!
Az Élet vize kimosta
belőled a képeket, mint:
Közös karácsonyfa-díszítés.
Lefogni haldokló férj szemét.
Saját kötetből mesélni unokáknak.
A fehér ruhát, menyasszonytáncot.
Máshol és máshogyan lesz az a tánc.
Még egy lélek megérint, de
ez a gyöngyház fal lemállik, és
maradsz egyedül az --
Egyedüli Istennel.
