Messzi menny

Lezárt szemhéjad alatt

 kiszikkadt égbolt,

pedig valahol véghetetlen

Ülnek egy lakomát, valahol

örökkön bor a víz.

*

Hiába fáj a van. – már fölfalta

önmagát, szekrénybe zárt

élet voltunk. Ki kérte?

Ki adta?

egyszer felröppent

a hír, hogy megérkezett.

a kulcsok értelmüket vesztették.

*

És akkor a szárnyas szolgák

elözönlötték a földet és lett

nagy jajgatás. Az emberek fiai

egymás arcába haraptak,

vékony, éles hang függött

felettük: a monstrum végül

megadta magát.

 *

Arcomon madárként

csapdos árnyék és fény,

lombok  suhognak,

nyugtalan zöld anyaméh az

erdő mennék, de magába zár.

 *

A szent királylány árván bolyong, csupa sár

Köpenye, fátyla, gyermekként mosolyog  

Ezüst tenyerén pöttöm labda a Hold.

*

Zárt, egyenes egész vagy, mint a periódus rendszer

vagy a molekularács

*

Egymásba nyíló arcunk: Mysterium tremendum,

 *

Kinyitom a hajnalt, míg várlak is Benned tisztulok.

és a hajnal nagy, sírásra görbült száj a narancssárga

testszagú szőttes—éj után.

*