Fává
A fák nem bántanak.
Kérges testük csupa hűség.
Bárcsak néha fává változna
minden ember: csendben
haladnék át közöttük,
imával a korhadt, kidőlt
törzseken.
Virulásuk is igazi, tobzódó
virulás!
Majd kellő időben vörhenyes
lángba borulnak.
Katedrálist testükből emelnek:
Az Éden botrányos fája után
így -- engesztelnek.
(és megdicsőülnek, minden
Keresztfán)
