Bölcs és szenvedésekben tisztult, sokat hallgató, Istenre figyelő emberek szavaiban, írásaiban csillan fel valami a valóságból.
Van, hogy nagy művek sebzettségből, sebekből születnek, de ők a kozmikus, nagy egészben látják sebzett magukat: a szédületesen sokszínű, csodálatos és rettenetes világmindenségben.
