Embertelen táj
tavakra, régi keresztutakra gondolok.
erdők öblös csöndjére, kopott padokra:
éjfélkor, kettőkor, félötkor milyen
lehet az embertelen táj? fények, neszek
és állatok, a nyers, csontos, nagyokat
lélegző idő, mikor nincs szemtanú?
egymagam bolyongok, de a misztériumot
nem verhetem át: szemérmesen a szurdok
ölébe bújt.
