Arról, hogy tanácsos az ítélkezést elkerülni

 Egy ember, akiről nem, vagy alig tudok valamit. Egy ember, aki Isten szeretett gyermeke, Egyetlenje! Egy ember, aki az élet több területén ügyesebb, okosabb, képzettebb és tájékozottabb nálam. Gondoljak erre, amikor legközelebb ítélkezésre ragadtatnám magam, és tanuljak alázatot!

A kegyes túlbuzgóságról: a kegyes-kenetes túlbuzgóságban van valami taszító és neurotikus. Kéretlenül tanácsot osztogat, int, vigasztal: keze nem áll meg. Azonnal, rögtön, sőt, már előre segíteni akar. Nem egyszer a saját problémájáról tereli el a figyelmet a tevékenység—lázzal.

Életszentség: egészen hagyod, hogy szeressen Isten.

Kevés olyan nagy ajándék van, mint a tapintatos, jól nevelt és jellemes ember társasága.

A diszkrécióról:

Ritka tünemény napjainkban, amikor a leleplezés, a feltárás, a kamerák elé hurcolás korát éljük. Hebehurgya bizalmaskodás és vájkálódás mindenfelé…

 A hitelesen megélt keresztény életnek része a böjt, a lemondás, a bánat és a szenvedés is. De nem akarja ezekkel zsarolni és megvesztegetni se Istent, se embertársait. Inkább gyermekként a Mennyei Atya tenyerébe fekszik, és ott vár, sír, örvend: imádkozik  - egy életen át.