Harminchatodik nap
A valóságot igazságnak is nevezhetjük. Igazságban állni. A sérelmek saját valóságunkba, sértett, sérült valóságunkba zárhatnak. Ez esetben a valóságérzékelés a sérelmeken, sebeken keresztül történik. Védelmi céllal sablonok felállítása – magyarázat és önigazolás. A sértett felmenti magát, áldozattá válik, és megmagyarázza áldozattá válásának okát: hangoztatja és igazolásokat keres. A döntés és választás felelősségét lerázza magáról. Minél közelebb kerül egymáshoz a sebzett valóság és az igazság, annál kisebb az ereje.
Embertelen táj
tavakra, régi keresztutakra gondolok.
erdők öblös csöndjére, kopott padokra:
éjfélkor, kettőkor, félötkor milyen
lehet az embertelen táj? fények, neszek
és állatok, a nyers, csontos, nagyokat
lélegző idő, mikor nincs szemtanú?
egymagam bolyongok, de a misztériumot
nem verhetem át: szemérmesen a szurdok
ölébe bújt.
Fává
A fák nem bántanak.
Kérges testük csupa hűség.
Bárcsak néha fává változna
minden ember: csendben
haladnék át közöttük,
imával a korhadt, kidőlt
törzseken.
Virulásuk is igazi, tobzódó
virulás!
Majd kellő időben vörhenyes
lángba borulnak.
Katedrálist testükből emelnek:
Az Éden botrányos fája után
így -- engesztelnek.
(és megdicsőülnek, minden
Keresztfán)